Ismét az év téli időszakába érkeztünk. Két főbb ünnepünk van ilyenkor: a Karácsony és az Újév. Ebben a blogposztban most az előbbivel fogunk foglalkozni: Honnan is ered ez az ünnep, honnét indult és mivé vált az évek alatt?
Ha ma megkérdezel egy embert, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor, akkor az esetek nagy részében azt a választ fogod kapni, hogy a kereszténység alapjának, Jézus Krisztus születésének napját. Mind ismerjük ezt a történetet: egy betlehemi istállóban született egy gyermek, aki Istentől fogant. Apján Józsefen és Édesanyján, Márián kívül még három király, és három pásztor társaságában jött e világra. Előbbieket egy csillag vezetett, míg utóbbiakat egy angyal vezérelte a jászolhoz. A vendégek hoztak a kisdednek mindenféle fényűző ajándékokat, majd távoztak. Végül ez a gyermek felcseperedve 30 évesen elkezdett prédikálni, a többit pedig az Újtestamentumban megtalálja a kedves olvasó.
Miért pont december 25-e a Karácsony dátuma? Erre a magyarázatot a niceai zsinat intézkedései között kell keresni. A 3. században Nagy Konstantin bevezette a kereszténységet, mint államvallást. Ezután a zsinat hivatalosan is elismerte az ünnepet, amelynek dátumára a téli napfordulóhoz közeli időpontot adtak meg. Ideális volt a dátum választás, mivel a téli napfordulókor eddig a fény győzelmét ünnepelték az emberek a sötétség felett, úgyhogy nem kellett egy teljesen más ünnepet létrehozni. Gyakorlatilag csak lecseréltek egy pogány ünnepet egy keresztényre. A pogányok ilyenkor a fényt és a sötétséget életként és halálként is értelmezték, viszont ez az olvasat már nem került át a keresztény ünnepbe, a karácsony szimbolikája sokkal inkább a fény születése Jézus személyében. A keresztények az "élet győz a halál fölött" ünnepet áttolták télről tavaszra, ezt emlegetjük Húsvétként. Ezek után a legtöbb keleti egyház átvette a december 25-i dátumot, és a Karácsony a keresztények egyik legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát.
Most már tudjuk, hogy hogyan indult útjára a Karácsony, mint egy vallási ünnep... Na de hogyan jön mindehhez egy feldíszített fenyő? Meg különben is, ma már a Karácsonyra inkább úgy tekintünk, mint a Szeretet Ünnepére, mintsem Isten fiának születésére.
Ahhoz, hogy az előbb feltett kérdésekre választ kapjunk, Németországban kell körülnéznünk az Evangélikusoknál. A 16. században történt reformáció filozófia alapján az emberek egyre inkább elkezdték ezt a vallási ünnepet a saját házukban ünnepelni, a helyi templomok helyett. Ezen fordulópontnak köszönhetjük a legtöbb karácsonyi hagyományt, például a karácsonyfa állítást is. Maga a fa, mint szimbólum egyébként sokkal öregebb az ünnepnél, hisz már az ókori mitológiákban is szimbolizálta az istenek lakhelyét, vagy akár az életet. A fa, mint szimbólum része volt a Karácsonyra lecserélt téli napforduló ünnepének is, így igazából az az érdekes, hogy miért nem volt a kezdetektől az ünnep része. A 18. századra már egész Németországban elterjedt ez a szokás, a 19. század elején pedig elindult útján a teljes keresztény kultúrában. Mint azt nagyszüleinktől is jól tudjuk, "Az ő idejükben még nem mindenféle törékeny üvegdísz, meg piros-arany gömbök lógtak a karácsonyfán, hanem dió, alma, gyertyák, szaloncukor és mézes pogácsa volt rajta". A karácsonyfa hagyományának hajnalán valóban ezekkel díszítették fel azt. Ennek megvolt az a praktikussága, hogy Vízkeresztkor, mikor hagyományosan leszedik és elrakják a díszeket, akkor a gyerekek leehették a különböző finomságokat a fáról. Bár a gyerekek akkor is gyerekek voltak, szóval az, hogy ténylegesen mennyi díszítés maradt a fán, ami nem csak a már előbb elfogyasztott "díszek" csomagolása, az kérdéses volt. Az általunk ma is használt díszek csak az ezredfordulóhoz közelítve váltak a karácsonyfák alapkellékévé.
A Karácsony otthon ünneplése nem csak a hagyományokhoz, hanem a nem vallásos körökben való elterjedéshez is hozzásegítette az ünnepet. Azáltal, hogy az ünnep kiköltözött a templomok falai közül, sok vallást nem követő ember kezdte nem mint vallási ünnepet, hanem mint szimpla hagyományt ünnepelni. Mivel ezen embereknek nem sokat jelent Krisztus születése, sem pedig vele együtt a fény születése az emberiség közé, ezért egy új értelmet találtak neki. Így nyerte el a Karácsony a Szeretet Ünnepe elnevezést napjainkra.
Ez a Karácsony rövid története. Ezúton szeretnék minden olvasónak, ha nem is valószínű, hogy fehér, de legalább Boldog Karácsonyt kívánni!
Comments