A Show's Sonka a BME-VBK egy héten át tartó csapatversenye, melyet nagyrészt a Martos Stúdió szervez, a kör jelöltjeként így csöppentem bele a szervezés világába.
Pont ennyit tudtam, mikor leadtam a jelentkezésem szervezőnek gólyaként. Ugyan a Gólyatáborban és a Gólyahéten is ott voltam, ezért 1-2 dologról volt már elképzelésem, de egyes dolgokról meg halvány fogalmam sem volt.
A szervezés általában azt is magával hordozza, hogy jóval előbb el kell kezdeni a munkálatokat, mint ahogy maga az esemény kezdetét veszi. Tavaly még el sem kezdődött a tavaszi félév, de mi már nagyban benne voltunk a Sonka szervezésében.
A szervezői gyűlések általában vasárnap este voltak, de elmentünk egy szervezői csapatépítő hétvégére is, és egy egész napos gyűlést is tartottunk. Emellett elmentünk a rekreálandó képeket elkészíteni, amikhez a témához illő jelmezbe bújtunk. Már az előkészületeket is nagyon élveztem, tetszett az ötletelés, és maga a megvalósítás, beöltözés is.
Hétről hétre vártam mindig a gyűléseket, és ahogy haladt az idő, úgy vártam egyre jobban magát a Sonkát is. Az esemény előtti héten már teljesen be voltam zsongva. Mikor pedig elérkezett, próbáltam minden programon ott lenni, ahol csak tudtam, a csapat szerves része lenni, nagyon élveztem az egész hetet. Hiába nem aludtam túl sokat, energikusabb voltam, mint bármikor máskor a félév során. A mindennapokban a korán kelés a gyenge pontom, viszont a Sonka hetén valahogy mindig fent voltam időben, tökmindegy volt, hogy mikor feküdtem le. Amikor láttam a csapatokat csinálni a feladatokat, a jó kedvük is rám ragadt. Itt éreztem igazán, hogy megérte annyi vasárnap estémet és hétvégémet rááldozni a szervezésre.
Na de térjünk vissza még magára a Sonkára, ami hétfőn a bemutatkozással kezdődött. A kiadott előfeladatokat, amiket megcsináltak a csapatok, itt bemutatták; megtudtuk, hogy kik ők; hallottuk az indulójukat; egyesek még kis performance-szal is készültek.
Míg a csapatok szakmai délutánon vettek részt, mi a rekreált képeket és videóikat néztük meg és bíráltuk, majd egy leheletnyi pihenő után készülhettünk elő az esti programra, ami egy élőszereplős társasjáték volt. Mikor vége lett az első napnak, picit szomorú voltam, de nagyon vártam a kövit.
Egy reggeli torna fel tudja ébreszteni az embereket, így mikor máskor is lehetne a Kolifutás, ha nem reggel! Én voltam az egyik időmérő, mi is indítottuk a játékosokat a koli aulájából. Mivel kvázi váltófutás ez, így egyszerre egy ember futott egy csapatból, a többi nálunk várakozott, így mi se unatkoztunk.
A következő programon nem voltam ott teljesen, mert be kellett mennem egy órára (ezen a héten először és utoljára), de így se maradtam ki a Legekből, hiszen a szervezői csoportba beküldték a többiek a „legszebb” megörökített pillanatokat.
A napot egy Kocsmatúrával zártuk, ahol az egyik csapatot kísértem. Ebből a programból a kedvencem az volt, hogy minden csapatból pár ember kapott egy-egy szereplőt az Aliz Csodaországban című történetből, ezzel nehezítve dolgukat a kocsmai feladatokban. Külső szemlélőként jól szórakoztam, de ahogy láttam, a csapatok is élvezték.
Szerdára megpróbáltam kipihenni magamat, mert estére elvállaltam a Sonkával mindig egy időben lévő esti Vegyésznapok buli fotózását, így a reggeli programot kihagytam, viszont a délután csatlakoztam a többiekhez az Infoparkban megszervezett „Parkolásra”, ahol állomást is tartottam. A program alatt rengeteg ELTÉ-s jött oda hozzánk kérdezősködni a programról. Persze azt jobban élveztem mikor az egyes csapatok értek hozzánk. Szerettem az állomástartást, ez nyilván a csapatok kreativitása (és növekvő véralkohol-szintje) nélkül nem lett volna ugyanilyen élvezetes.
A Sonka legnagyobb megmérettetése viszont még előttem állt: a Sportnap. Korán kelés, későn fekvés. Így jellemezném röviden ezt a napot. Hajnali 6-tól kezdődően kipakoltunk a BME Sporttelepre, aztán szemünket dörzsölve vártuk a játékosok (és a szervezői energiaital) érkezését. Délelőtt több sportágban mérik össze erejüket a csapatok, miközben a kar oktatói megfőzik az ebédet. Tavaly a tanszékek versengését is megnézhettük (kaptak pár feladatot, például indulót írtak; ezeket szerintem tök jópofán sikerült megcsinálniuk), majd sorverseny következett, ezzel záródott a csapatok versenye. Eleve ezen a napon sokkal kevesebben maradtak a játékosok (a gyengék időközben elhullottak), de ennek a végére már ők is kritikus állapotban voltak.
Ezt követte az eredményhirdetés: Soha nem volt még ilyen, de holtverseny lett, több tizedes jegyre ugyanannyi pontja volt a KALAS-nak (Kevert Asztal Lovagjai All Stars) és a Hajnali rókáKnak. A Főszervezők a két csapat kérésére az eleredő eső ellenére még egy mindent eldöntő sörváltót is elrendeltek, de ezzel együtt sem másult meg döntésük.
A nap fénypontja talán mégis az volt, mikor visszapakolva a Sporttelepről a koliba, nem tudtuk felvinni a dolgokat a helyükre, mert egyesek beragadtak a liftbe, és utána a hét további részében egyik sem működött. Így hirtelenjében a Technikus stáb szobájába, az F11-be pakoltunk be mindent, és hulla fáradtan sétáltunk fel a hatodikra a hét utolsó megbeszélésére. Akkor annyira ezt a részét nem élveztem, de visszagondolva csak nevetni tudok rajta.
Minden este kiraktuk Facebookra, Instagramra és a koli aulájában elhelyezett TV-re is a napi állást, és csütörtökön már a végeredmény került ki. Ekkor döbbentem rá, hogy mindjárt vége az egésznek, nagyon hamar eltelt az egész hét.
Következő nap a nyertes csapatok főztek, ami a "Disznóvágás" név alatt futott. Mi, többiek, meg csak beszélgettünk, ettünk, és Mátyás Keserűt ittunk. Ezen a programon volt a Show's Sonka eredményhirdetése is, amit a csütörtöki eső miatt toltak el a Főszervezők, itt kapták meg a csapatok a nyereményeiket. Az esti utolsó Vegyésznapok bulival pedig lezárult a VBK Kari Napok.
Utána sokáig ürességet éreztem belül, hogy vége, ennyi volt. Nagyon fura és szokatlan érzés volt, hogy nem kellett jó formán semmi ilyesmit csinálnom.
Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ne hagyja ki a Show's Sonkát. Vagy szervezzen, vagy játsszon, de valahogy legyen a részese! Olyan élményekkel/tapasztalatokkal tud gazdagodni az ember, amiket az órákon ülve vagy a szobában fetrengve nem élhet át. Emellett szerintem ez a kis kikapcsolódás jár mindenkinek, a Sonka alatt végtére is olyanokkal vagyunk együtt, akiket szeretünk és akikkel jól érezzük magunkat.
Comments